14. Changes

Nos, sikerült átvariálnom a bioszt.
  Felkeltem hajnalban (hét), elslattyogtam az administration buildingig, behatoltam Mike irodájába, előadtam a kívánságomat, mire ő tíz percet bűvészkedett a számítógéppel, aztán mosolyogva a kezembe nyomta az új órarendem, és figyelmeztetett rá, hogy adjam vissza a bioszkönyveimet.
  Ennyi.
Nem lett több free blockom, viszont új olaszcsoportba és új world literature csoportba kerültem.
Az olasz egyelőre jobban tetszik, kicsit lassabb a tempó, viszont jobban magyaráz a tanár (tehát amikor majd olyan részhez érünk, amire nem emlékszem, lesz esélyem felfogni), viszont az irodalom egy katasztrófa lett.
  Iszonyatosan ócska. (És hare Rimma, hare Rimma, hare hare. Mert ő viszont iszonyatosan jó volt. Főleg ehhez képest.)
  Szerencsére csak fél évig van world literature, és sokkal szabadabb kezem lett a tanulásban (tekintve, hogy amit órán csinálunk, az nem irodalom), és ezt viszont nagyon élvezem.
  A töriben is imádom. (Mondjuk Eunice jó. Nagyon jó.)

 Viszont tegnap Kirsten nagyon felhúzott.
Voltam filmklubbon (úgy vagyok vele, hogy amíg még lehet, megjelenek mindenen, ami érdekel, aztán legfeljebb majd szépen csendben lemorzsolódok), "A mások élete" című filmet néztük meg - félig. Mert hát nem maradhatunk tízig az activityn. (Miért is? Mert a curfew 11kor van? Vagy mi?).
És hát a film majdnem élvezhetetlenné lett téve a kedves felügyelő tanár által.
  Legalább huszonöt perces előadást tartott a kezdés előtt az NDK-ról és a berlini falról, csak az volt a probléma, hogy a szint kb. az "éés kéépzeljéétek, egy nagy csúnya falat építettek Berlinen keresztül, szóóval ketté volt vágva a város, neem lehetett ám csak úúgy ide-oda sétálgatni, nem áám, gyerekek"... Huszonöt percig. Könyörgöm. Mármint, azt én értem, hogyha sok az európán kívüli néző, akkor ezt szükséges elmondani. De egyrészt szinte csak észak- meg közép-európaiak voltunk ott (kinek magyarázunk kommunizmust, kérem), másrészt így? Mint az óvodásoknak? Ne. Ezt ne.
 A többiek csak kiröhögték.
 Nekem a film harmadik megállítása után már nem volt kedvem nevetni.
Mármint, képtelenség volt normálisan figyelni. Én már másodszor láttam, szóval annyira nem zavart, meg amúgyis észrevettem egy pár szépséghibáját a filmnek, de azért továbbra is tartom olyan jónak, hogy érdemes legyen teljesen a hatása alá kerülni. Azért valahol az lenne a lényeg, hogy ne kiröhögjük a német pártállam "kardját és pajzsát", hanem legalább időnként végigfusson a hátunkon a hideg.
  Mi kiröhögtük.
Valahányszor súlya lett volna a filmnek, Kirsten megálíltotta, hogy széles mosollyal, fejhangon megmagyarázta, amit láttunk.
  Nagyon idegesítő volt.

Holnap hatkor indulunk a Dolomitokba.
Még hálózsákot kell szerznem.

13. Biosz

  Nos, múlt hét pénteken volt legutóbb bioszunk, és remélhetőleg a legutóbbi most az utolsót is fogja jelenteni.
Le szeretném adni a tárgyat.
Viszont a dolog van annyira érdekes (szerintem), hogy megérjen egy bekezdést.
Mondhatnánk, hogy "ez itt most a biológia hattyúdala", de azt hiszem, az egy kicsit túl fellengzős lenne.
  A konkrét ok, ami miatt váltok a gagyi e-systemsre, az pontosan az a tény, hogy az e-systemsről azt mondhatom, hogy gagyi, a biosz viszont nem az, sőt, nehéz. De legalábbis munkás. Sok energiát igényel, és jobban belegondolva sem a közel- sem a távolabbi jövőmben nem látom szerepét a biológiának (lehet, hogy egy tenyérjós mást mondana, de hát istenem), így aztán nem érzem indokoltnak a tanulását. Magyarul: idő, idő, idő.

 Aztán itt jön a képbe az "egyetem-dilemma": most kéne elkezdenem úgy gondolkozni, mint egy egyetemista, és csak azt tanuljam ami érdekel és/vagy szükséges (mint az egyetemen), vagy igyekezzek minél többet megtudni mindenről, még amíg egyáltalán lehetőségem van párhuzamosan tanulni ezeket a dolgokat (ahogy azt egészen idáig a magyar oktatási rendszer és egyáltalán, az otthoni "általános műveltség-elmélet" megkívánja; és amit azért - valljuk be - elég alaposan belénk is vernek).

 Viszont: ha őszinte akarok lenni magamhoz, én már tavaly is eléggé, khm, "specializáltan" tanultam a tantárgyaim (egyesek szerint ez közepes szorgalmat ér, mások szerint nem, igazából az), tehát az már most sem igaz, hogy eddig valami "teljesebb képet" kaptam a világról. Mert nem. (És szerintem a magyar átlagdiák sem, azért olyan röhejes az érettségi, és ez nem tesztektől függ. Egyszerűen nem éri meg megtanulni, mert utána úgysem lesz rá szükség. És ha a részecskék energiaminimumra törekednek, most mit csináljon szerencsétlen diák?? Aztán ennek most az a vége, hogy sem használható tudást, sem lexikát nem sajátítunk el a középiskola végéig, feltéve, hogy egy tucatiskoláról beszélünk... Aztán sír a szánk. Izé, elkanyarodtam.)

  Másrészt, engem általában érdekelnek ezek a dolgok (mármint a biológia), és szeretek ilyenekről hallani (viselkedéstan, evolúció idegrendszer, mm), de az, hogy ebből én IB-t is tegyek, egyáltalán, jegyeket szerezzek, egyáltalán, nekem bizonyítanom kelljen, hogy elsajátítottam a megfelelő mennyiségű tudást, na, ez felállítja a szőrt a hátamon.

  Harmadrészt, a különbségek.
  Amik miatt nehéz a biosz (elvégre nem kéne annak elnnie, tekintve, hogy az idei anyaghot már midennképpen tanultam egyszer).
  Nos a különbségek abból az alapvető tényből fakadnak, hogy mi otthon elhisszük/elfogadjuk/úgy lettünk kondicionálva, hogy a világ "megismerhető", legalábbis a közoktatási intézmények szinte sugározzák magukból ezt a vallásos meggyőződést (ami, ha jobban meggondoljuk, meglehetősen felvilágosodás-korabeli, de minimum elavult (feltételez egy lineáris fejlődést)), itt pedig, az IB rendszerben (de nekem az a meggyőződésem, hogy az előszeretettel lenézett "nyugati oktatásban" is) az az alaptézis, hogy az emberiség egyszerűen annyi ismeretet halmozott már fel, hogy annak egyszemélyes és teljes elsajátítása lehetetlen. Ebből követekezően az iskola sem információkat kell közvetítsen, vagy erőszakkal beleverjen a diák fejébe, hiszen az amúgyis egy tévhit, hogy attól, hogy két évig tanul, mondjuk, fizikát, érteni fogja azt (még akkor sem, ha tényleg normál középiskolai szinten meg is tanulja - és a hangsúly a meg is tanulján volt).
  Ergo, majd amikor egyetemre kerül, ami kell neki, majd megtanulja (ki tudja, lehet, hogy önerőből), a többire úgysem lesz szüksége, tehát nekünk, itt, az iskolában elég megtanítani a diákocskát tanulni, és lehetőleg valami egészséges lelkivilágú, nyitott, felelősségteljes felnőttet nevelni belőle (nem pedig 100%-os lelkisérültet, amire azért a magyaroknak komoly esélyei vannak). Nem azt mondom, hogy otthon ez nem tud működni (mert nyilván de), és nem azt mondom, hogy az IB ezt maradéktalanul teljesíti, de a különbség az alpvető célokban van.
  Ebből következően, ismét le kell írnom milliomodjára, minden tárgyat máshogy tanulunk, egyiknál jobban látszik, a másiknál kevésbé (igen, az angolon és az olaszon annyira pont nem). A bioszon nagyon látszik.
  Például.
Most már lassan egy hete a sejteket vsszük. Első órán megnéztünk párat mikroszkóppal, a következőn a sejtek felfedezéséről volt szó, de csak mintegy mellékesen, aztán beszéltünk a sejtek mérettartományáról. Ez volt órán.
Házi feladatnak pedig ki volt adva, hogy rajzoljunk le egy "tipikus állati sejtet" és egy "tipikus baktériumsejtet", nevezzük meg a sejtszervecskéket, írjuk le a funkcióikat, meg ismertessük a sejtelméletet, majd mutassunk rá a gyenge pontjaira.
  Ez annyira nem hangzik brutálisan (de csak azért, mert vannak néminemű előismereteim; mondjuk a csoport elvileg az alapoktól indul... szegények); és ha kapok egy lexikont, és a feladatokat, meg is tudom csinálni.
  És itt a lényeg, ettől nem tudtam semmit sem kezdeni a feladattal: görcsösen kerestem a  kapcsolódási pontot a házi feladat és az órai jegyzeteim között, egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni, hogy most tényleg ki kéne nyitnom a tankönyvet ahhoz, hogy  információkat szerezzek. Megszoktam, hogy három éve az információk elhangzanak az órán, és a többi kegyelem. Hogy a tankönyvet akkor veszem csak elő, ha valamit tisztázni akarok, és nem pedig fordítva.
  Azon kívül, hogy át kellett (volna) állni egy teljesen más gyakorlatra, hihetetlen diszkonfortérzésem volt ettől. El voltam veszve.
  És, tekintve, hogy semmi érdekem nem fűződik a biológia erőltetéséhez, úgy döntöttem, leadom a tantárgyat, és a megtakarított időmben pedig azt fogom csinálni, amit szeretek.
Ma délután lesz tutorial, azon egyeztetek Timmel, nagyon remélem, hogy nem kell teljesen átvariálni hozzá az órarendemet.

  Egyébként múlt héten volt két nagyon csúnya esős napunk, de most már megint szép idő van. Ma gondoltam rá először, hogy lehet, hogy kabátot kéne venni, és tegnapelőtt elolvastam a Hősöm terét.
  Reggel elaludtam, és tíz percet késtem olaszról.

12. Dilemmák

 Nagyjából sikerült meglátogatni az összes olyan taster sessiont, amire kíváncsi voltam (persze a philosophy caffe és az MUN így is kimaradt), hát nem könnyű választani, ráadásul figyelni kell a sorrendre is.
  Az első helyért a creative writing és a ways of seeing versenyzik, de egyébként is szoros a mezőny.
Amit valószínűleg nem jelölök meg: Theatre (de sajnálom, komolyan, mert egyébként nagyon érdekes... bármilyen más helyzetben rohannék felvenni), Chess (sakkozni máskor is tudok, nem szeretném beépíteni az órarendembe), Astronomy (nem hiszem, hogy az érdeklődésem valóban kitartana év végéig), és az MUN (egyrészt taster sessionon sem voltam, másrészt magán az eseményen mindenki részt fog venni, remélem úgy is hozza majd az élményt).
 A Current Affairs és a Cult Films&Classical Movies a második ehlyért harcol, egyre elkeseredettebben.
Egyszerűen nem tudom eldönteni, melyiket akarom jobban. A Current Affairsen egy csomó aktuális izgalmasságról lehetne beszélni, ráadásul ott érvényesülne legjobban a társaság színessége. A taster sessionon például az EU bővítési politkájáról kezdtünk nagyon jól beszélgetni, hihetetlen látványos, hogy más-más emberek más-más országból mennyire különbözően gondolkodnak erről (pedig az ember azt hinné, Európában nem különbözünk annyira egymástól (minden moszkvai tapasztalata ellenére)), iszonyú izgalmas, csak az egész mindössze egy óra, és az pont kevés. Kifejezetten rossz volt félbe(?)hagyni egy témát egy másik kedvéért (mondjuk ez lehet, hogy a rendes eventeken nem így lesz), és ilyesmiről máskor is lehet a többiekkel beszélni...
  A filmklubot ezzel szemben Kerstin tartja (kifejezetten javította a róla szerzett benyomásaimat, hogy órán kívül láttam, mondjuk így is volt egy két furcsa kiszólása, de igazából lehet, hogy az egész csak azért zavar, mert tanít is engem), viszont abszolút pihentető lenne, és egy csomó olyan filmet néznénk, amit már nagyon régóta szeretnék látni (például a Casablanca, amivel elgalább három-négy éve szemezek, csak valahogy sosme jutottam el odáig, hogy tényleg megnézzem; it's a shame on me, tudom), és utána lehetne jókat beszélgetni. Arról már nem is beszélve, hogy én is megnézethetem a kedvenceimet másokkal, meg ők is az övéiket az enyémmel.
  De hát filmet nézni is lehet órán kívül.
Az első két hely pedig biztosítva van a fent említett Ways of Seeingnek és a Creative Writingnak, csak az a kérdés, melyiket írom első helyre (illetve, hogyha megkapom az egyiket, a másikat vegyem fel additional activitynek, vagy a Philosophy Caffet, vagy esetleg a harmadik helyezettek közül valamit, borzasztó).
  A Creative Writing pont az a dolog, amire szükségem lenne így hét közben, egy óra szabad asszociáció bármiről, írásban. A taster session után is egy csomó ötletem volt, teljesen feltöltődtem.
  Viszont Henry, aki a Ways of Seeinget tartja (vele voltunk Velencében), egyszerűen zseniális. Hihetetlen élvezetesen magyaráz, abszolút és pontosan tudja, mit-miről-miért mond, de közben összevissza ugrik az egyik témától a másikhoz, de úgy, hogy közben folyamatosan adagolja azokat az információkat, amik magyarázzák a váltást. Nem csak szimplán megválaszolja a kérdéseket, hanem együtt gondolkodik velünk, improvizál (így jutottunk el az aztékoktól Lady Gagáig, a vérportréig, Andy Warholig, hogy aztán egy kicsit kritizálja Dalít, hihetetlen volt).
  És nagyon jó brit akcentusa és szarkasztikus humora van.

  Azt hiszem, végül mégis a Creative Writingot fogom első helyre írni, emrt arra mindig óriási túljelentkezés van, aztán majd meglátjuk. Mondjuk felveszem a Ways of Seeinget additionalnak, a többire pedig majd idő függvényében el-ellátogatok (a Philosophy Caffeval és a filmklubbal biztosan biztosan meg lehet ezt csinálni, és remélem, hogy a Current Affairsal is...).
  Kérdés, mennyi időre lesz szükségem tanulni. A matek nem vészes, problémát legfeljebb az okoz, hogy a képletek, amik felderengenek tavalyról, inkább akadályozzák, mint segítik a megértést. Erre még át kell állni. Viszont a biosz kemény. Nem is annyira a tananyagban, az azért két hét után még nem látszik... de az már most nyilvánvaló, hogy nagyon sok munkát igányel majd.
  Komolyan gondolkozom rajta, hogy leadjam, úgyis csak azért vettem fel, hogy ne gagyi environmental systemset tanuljak (elnézést mindenkitől), de igazából semmi további tervem nincsen vele, és annyira nem éri meg... és akkor több időm lenne creative activitykre járni.  Egyelőre hagyom a dolgokat októberig, akkor majd lehet még tantárgyakat váltani. Legfeljebb egy kicsit körbeérdeklődök. Meglátjuk.

  Holnap az első órám free block.
Nagyon vérmes reményeket fűzök ehhez a plusz egy óra alváshoz...
Mondjuk már előre látom, hogy a holnap reggel pont ugyanolyan kóma lesz, mint a mai volt, free block ide vagy oda.

11. English B és Italian

  Oh. My. God!
Eddig is éreztem, hogy nem leszünk jóba Kerstinnel, de ez a mai óra tényleg kiverte a biztosítékot. Egyszerűen nem értem, hogy került ez az ember ide. Nyávog, nyafog, úgy beszél velünk, mintha gyámoltalan kis ovisok lennénk, akiket neki kell bevezetnie a nagybetűs, csúnya Élet rejtelmeibe ("Be critical!, jees..."), de szerintem a nevemet nem tudja fejből, vagy azt, hogy hányan is vagyunk a csoportban (hatan), és a figyelme körülbelül odáig terjed, hogy amikor Petra elkésett, megnyugtassa, hogy á, nem ő az utolsó (ő volt), mert még Martin sincs itt (ott voltam). Szerintem simán be lettem írva hiányzónak.
  A mai órán kihívta Shankart a tanári asztalhoz, hogy ugyan, mesélje már el, hogy milyen volt az előző éve (Shankar iraki, és ismétli az évet, mert tavaly még egy szót sem tudott angolul, és azt kellett tanulnia, nem a többi tárgyat, egyébként most már egészen jól beszél), mondja már el, ugye nagyon  frusztrálták őt a kulturális különbségek, ugye nagyon nehéz volt beilleszkednie, meg egyáltalán, ugye nagyon hiányoztak a szülei?
  ???
  Ez mióta kell, hogy téma legyen angol irodalom (!) órán (amiből egyébként szerintem simán szimpla nyelvórát fog csinálni, ami egy durva súlyosbító körülmény), és utána miért kell nekünk erről kérdezgetni szegény lányt? Most komolyan. Ez egy icipicit nem tapintatlan?
  Aztán valaki megjegyezte, hogy az egyik tanár nagyon kedves és segítőkész volt vele, Kerstin:
  - Oh, she's Austrian. -, és közben bólogatott hozzá.
Kerstin osztrák.
  Egyébként már az első órán azzal indított, hogy majd igyekezzünk ne elkésni, mert télen elég rosszkedvű szokott lenni, és olyankor nehéz kedvesnek és segítőkésznek és vidámnak lennie (ki kérte rá, hogy vidám legyen? korrekt legyen, és kész, ne vidám), szóval ne késsünk el, és mivel ő jobban szereti a másik termet, ott lesznek az órák, és mi mindig ott várjunk majd rá, még ha az órarend szerint máshol is lennénk.
  Ehhez képest háromszor késett tíz-tizenöt percet azzal az indokkal, hogy nem talált meg minket.
Mi ott voltunk.
  Komolyan, nagyon idegesítő.
Persze, jól lehet rajta szórakozni, tegnap is végigpoénkodtuk az órát Kahoval, de könyörgöm, azért pont az angolt nem ártana rendesen tanítani itt.
  Mert az egy dolog, hogy mindenki azt használja, de például a nyelvtant pont ezért mindenki igazítja is a saját nyelvéhez, tele van az egész hely akcentusokkal, a szövegbe belekeverjük a saját szavainkat, szóval azért egy rendes angolóra időnként nem ártana.
  Ehhez képest ma azt magyarázta nekünk, hogyan kell jól előadást tartani (ehhez volt szemléltető eszköz Shankar, akinek utána még az angolját is lehúzta, és megkérte, hogy nézzen át néhány nyelvtankönyvet otthon (!), hogy jobban tudja használni az igeidőket, elnézést-elnézést, ezt nem neki kéne megtanítania az órán???).
  Mintha egyikünk sem tartott volna még soha életében prezentációt.
Hihetetlen.
  Olaszon Christina nagyon lassan beszél, és egy kicsit olyan, mintha teljesen az alapoktól tanítana, de szerintem ez azért van, mert nagyon vegyes a csoport, van aki tényleg semmit nem tud, és van, aki igazából már folyékonyan beszél olaszul.
  De nagyon gyorsan haladunk, aminek örülök.
De, persze, "Nonn scrrivete sul' libro, perr favore!"

  Most free blockom van, reggelizem (meglepően finom az olasz jam, azt hittem műanyagíze lesz a kis dobozkától, mint otthon, de nem). Mostanában cukrot öntök a müzlibe, mert különben egy kicsit ízetlen.
  Egyébként ilyenkor lehet a legjobban blogolni, mert nincsen senki a Dayroomban, csönd van, gyors a net (egyébként folyamatosan elszáll), és ilyenkor még nem vagyok fáradt.
  Ma még lesz matek és közgáz, utána taster sessionok (meg kellene nézni, mire jelentkeztem mára, mert elfelejtettem), csütörtökön meg sziklamászás.

  Idő szép, lehet, hogy majd megyek Portoba...

  Tegnap volt egy félórás residence meetingünk a szeméthelyzetről és arról, hogy retkes a konyha ("The Kitchen Problem"). Persze az internetet nem javítjuk meg. (De ma tényleg mindenki elmosogatott maga után.)

10. Yap!

  Megkaptam a sziklamászást. :)
  Euphory.
Elég kicsi volt a valószínűsége, hogy sikerül, mert szinte mindenki megjelölte első helyen (három lehetőséget kellett megnevezni, és a sorrend alapján döntötte el végül a felső vezetés, hogy ki mit kap meg, én még a kajakozás és a vitrolázás felé kacsintgattam, de igazából ezt szerettem volna megkaparintani... hát összejött).
 Ez most azt is jelenti, hogy az első hosszú hétvégénken háromnapos sziklamászó kirándulásra megyünk a Dolomitokba. Azt hiszem, valamikor októberben, de nem vagyok teljesen biztos benne.
  Iszonyatos az az információmennyiség, amit be kellene fogadnunk. Ma délután is volt egy tutorialunk, meg egy háromórás Assemblynk (az Assembly egy olyan esemény, amikor minden diák megjelenik az Auditoriumban meghallgatni az aktuális információkat, körülbelül mindent, ami a héten történni fog). Legközelebb oda is viszek jegyzetfüzetet, mert így csak nagyjából emlékszem a dolgokra...
  Pedig nagyon jó programok vannak, kifejezetten problematikus a választás. Múlt héten például, azon a szombaton, amikor Velencében voltam, lehetett volna menni Sistianaba komolyzenei koncertre, azt hiszem Schubertet, Mendelssohnt és Schumannt adtak elő valakik, este meg (amikor én még mindig Velencében voltam) Theisék valami brazil vagy latin jazzkoncertre akartak elmenni (aztán lekésték, de az más kérdés). Most szombaton kiállításra lehetne menni, aztán lesz valami egy hetes kirándulás-féleség Arezzoba, de oda csak olaszul perfektül beszélők mehetnek (tekintve, hogy az előadások, és minden egyéb program olaszul fog zajlani), és a másodévesek lesznek előnyben részesítve, tehát én kétszeresen is kiesek a szűrésen.

 Holnap indulnak a taster sessionok a kreatív elfoglaltságokra, én a színjátszósat, a filmklubot és a "ways of seeing" elnevezésűt fogom meglátogatni. Sajnos a többi szinte mind egy időben van. (Ez egyébként eléggé bosszantott. Se a philsophy caffet, sem a creativ writingot, sem a current affairst nem tudom megnézni... izé. Legszívesebben az összesre eljárnék egész évben)
  Egyébként most a "ways of seeing" tűnik a legígéretesebbnek, az a tanár (Henry) tartja, aki Velencébe is vitt minket, aki azon kívül, hogy egyszerűen hihetetlenül és mulatságosan "brit" (fehér öltöny, almazöld-fehér-rózsaszín csíkos ing, középen akkurátusan elválasztott haj, bajusz + az akcentusa), nagyszerűen magyaráz, úgyszólván mindenféléről, de leginkább művészettörténet-történelem vonalon mozog, tehát pont megfelelő.
 Így egy hét után lassan körvonalazódik a véleményem a többi tanárról is. Az angoltanáromat például már eldöntöttem, hogy nem szeretem, túlságosan emlékeztetnek a módszerei és a stílusa egy korábbi tanerőre, akit az egész osztályunk naagyon szeretett. Szóval óvatos vagyok.
  Mondjuk megnyugtatóan egy véleményen van a csoport, úgyhogy valójában jól szórakoztunk.
A törivel egyelőre várakozó állásponton vagyok, túl kevés anyagot vettünk eddig ahhoz, hogy véleményt alkossak, de nagyon meglepett, hogy ennyire látszik (úgy értem, az órán is tapasztalom), hogy mennyire más az egész tanítási rendszer. Ugyanez igaz az irodalomra, sőt, még bioszon is csak néztem.
  Tim pedig Tim. Én ki vagyok békülve vele, de a többiek már kevésbé... De egyelőre semmi egetverően rossz dolgot nem csinált, csak ismétlünk, és továbbra is nagyon rendes.

 Ja, és tegnap elég csúnyán elvágtam a lábam Portoban valami sziklán vagy kagylón. Most be van kötve.

9.

  Tegnap befejeződtek a taster sessionok a sportprogramokra, a sziklamászás után tegnapelőtt kipróbáltam a kajakozást és a vitorlázást.
  A kajak nagyon tetszett, csak az volt a probléma, hogy én azt hittem, hogy hasonlítani fog a kenuzásra (tehát olyan nagyon nem leszünk vizesek). Hát nem. Már az első pár percben teljesen eláztunk, továbbá képtelen voltam egyenesben tartani a csónakot, mondjuk a vége felé már kezdtem belejönni.
  A vitrolázás nem volt olyan nagy élmény, mert konkrétan nem volt szél, és a sebességünk valahol a nulla és a gyök kettő körül stagnált, viszont nagyon jót beszélgettem az egyik amerikai sráccal.
  Tegnap összekevertem az időpontokat, ezért nem tudtam kipróbálni az ultimate frisbee nevű elfoglaltságot (körülbelül olyan játék lehet, mint a foci, csak labda helyett frizbivel), sajnálom is, utána meg road hockeyztam, az nem volt olyan nagy szám. (Bár lehet, hogy csak az volt a probléma, hogy be voltunk szorulva a kisebbik pályára, mert a focipályán a duinoi fiatalok fociztak.)
  Az órák mennek, egyelőre a közgáz a kedvencem (törin még szinte semmit sem csináltunk, volt eddig talán két óránk), bioszon múltkor mikroszkóppal nézegettünk dolgokat.
  Az irodalom egyelőre nagyon furcsa, teljesen más hozzáállással tanítják itt, mint otthon, ahhoz még asszimilálódnom kell.
  Egyébként már érzékelem, hogy miért is lenne jobb, ha kevesebb órám lenne. A kevesebb óra több lyukasórát jelent, a több lyukasóra nagyobb valószínűséggel fordul elő a nap elején, tehát tovább tudok aludni. Ez most egyelőre kihívás.

  Körülöttem meg mindenki beteg.

8. Sziklamászás

  Nos, igen, ma délután kezdődtek a délutáni sportok (még csak kipróbálás jelleggel, hogy tudjunk választani), és én sziklamászni mentem...
  Elautóztunk két kisbusszal egy kicsit odébb Duinotol, ahol mászható sziklafalak vannak, két olasz alpinista (a suli együttműködik az olasz alpinista szövetséggel), egy tanár és két másodéves jött velünk biztosítani, kicsit hűvösebb, nedves idő volt, és általánosságban véve kevés volt a felszerelés, és sokat kellett várni egymásra, de szuper volt. Maga a felmászás része nem olyan nehéz, inkább nagyon kellett figyelni arra, amit csináltunk, és egy-egy nehezebb szakaszon eltartott egy ideig kitalálni, hogy hova lépjen az ember, de nagyon élveztem.
Az ereszkedés része először ijesztő volt: a dolog úgy történik, hogy mindkét kezünkkel elengedjük a sziklafalat, és a földön álló biztosítóemberre bízzuk magunkat (teljesen), és ő szépen lassan leereszt minket.
  Hát először nagyon görcsöltem.
  Egyetlen darab kötélen függeni tíz-húsz méter magasan, egy olyan emberrel a kötél másik végén, akinek éppen csak a nevét tudom... (ráadásul a heveder tépőzárja is recsegett, olyan megnyugtató módon)
  De másodszor már ez a része tetszett a legjobban. Majdnem olyan, mintha repülne az ember.
  Délelőtt pedig megvoltak az első óráink. (!)
Biosz, töri, matek, angol, világirodalom (ebből lesz majd a magyar selftought).
  A biosz elég keménynek tűnik, mondjuk annyira nem böngésztem át a tananyagot (az biztos, hogy már az egészet tanultam), inkább a szókinccsel lesz sok munkám. Egyébként a tanár nagyon kedves, Mikenak hívják, angol anyanyelvű, de direkt a kedvünkért elég lassan beszélt. Szerintem ez egy szép dolog volt a részéről, nem mintha egyébként problémám lenne az emberek megértésével, de mégis, az ilyesmi jól esik az embernek. Nem tudom, említettem-e már, de az angol anyanyelvűekkel mindenkinek az a baja, hogy általában hihetetlenül hadarnak, és nagyon nehéz őket megérteni. (Különösen az amerikaiakat.)
  A töri pozitív csalódás volt, Eunice elég jó tanárnak tűnik, bár már most lehetett érzékelni, hogy szeret csapongani az anyagban (mondjuk a dolog érthető, a helyében én is szívesen válogatnék az európai, afgán, kínai, indiai témák között), és az is elég jól látszik, hogy leginkább a két világáhborún, és a második világháború utáni időszakon lesz a hangsúly, aminek örülök. Itthon szerintem ezt ritkábban tanítják részletesen középiskolában, pedig szerintem nagyon érdekes.
Magán az órán csak magáról "a" 20. századról beszélgettünk, átfogóan, a dolognak leginkább az ismerkedés volt a lényege. Nicola rám sütötte, hogy túl "szovjetcentrikusan" gondolkodom, amin először alaposan megdöbbentem, de jobban belegondolva, elég természetesnek tűnik.
Nekem pedig az jutott eszembe, hogy mi egy páran elég jól dobálgattuk a párizsi békeszerződéseket, a bolsevik forradalmat, meg a rendszerváltást, de pont mögöttem ült egy hong-kongi srác (Raymond), és erősen kétlem, hogy ő túl sokat hallott volna ezekről a dolgokról.
  Bár, ki tudja.
Matekon megkaptuk Timet, remélem nem lesz belőle végül semmi probléma. Szerintem ez az első órája teljesen korrekt volt. A matekkal szemben várakozó álláspontra helyezkedtem, tekintve, hogy egyelőre nem tűnik nehéznek, de mindenki azt mondja, hogy az év vége felé és főleg jövőre fog bedurvulni...
  Az English B, valljuk be, nem tetszett. Októberben lehet még tantárgyat változtatni, addigra igyekszem összehozni az A2-t.
  A világirodalom elég furcsa egyelőre, házinak például kaptuk egy Kafka-elbeszélés első négy mondatát elemezgetni. Hát nem tudom. Azért ez szerintem kicsit kevés. Mármint, ez a négy mondat klasszikusan az a négy mondat, ami pont azért van, hogy elkezdődjön a dolog, aztán legfeljebb  később még utalnak rá, megváltoztatják, átalakítják, stb., de mi ezt mind nem tudjuk. Mondom, furcsa.

  Este a menzán kivételesen valami currys szósz volt a tésztához, ez az esemény pont annyira fontos, hogy lejegyezzem az utókor és a világ számára.
  (Egyébként, ugye, minden délben és este, pasta con pomodoro. Tegnap volt sajtszósz, de hát az még mindig nem curry.)