14. Changes

Nos, sikerült átvariálnom a bioszt.
  Felkeltem hajnalban (hét), elslattyogtam az administration buildingig, behatoltam Mike irodájába, előadtam a kívánságomat, mire ő tíz percet bűvészkedett a számítógéppel, aztán mosolyogva a kezembe nyomta az új órarendem, és figyelmeztetett rá, hogy adjam vissza a bioszkönyveimet.
  Ennyi.
Nem lett több free blockom, viszont új olaszcsoportba és új world literature csoportba kerültem.
Az olasz egyelőre jobban tetszik, kicsit lassabb a tempó, viszont jobban magyaráz a tanár (tehát amikor majd olyan részhez érünk, amire nem emlékszem, lesz esélyem felfogni), viszont az irodalom egy katasztrófa lett.
  Iszonyatosan ócska. (És hare Rimma, hare Rimma, hare hare. Mert ő viszont iszonyatosan jó volt. Főleg ehhez képest.)
  Szerencsére csak fél évig van world literature, és sokkal szabadabb kezem lett a tanulásban (tekintve, hogy amit órán csinálunk, az nem irodalom), és ezt viszont nagyon élvezem.
  A töriben is imádom. (Mondjuk Eunice jó. Nagyon jó.)

 Viszont tegnap Kirsten nagyon felhúzott.
Voltam filmklubbon (úgy vagyok vele, hogy amíg még lehet, megjelenek mindenen, ami érdekel, aztán legfeljebb majd szépen csendben lemorzsolódok), "A mások élete" című filmet néztük meg - félig. Mert hát nem maradhatunk tízig az activityn. (Miért is? Mert a curfew 11kor van? Vagy mi?).
És hát a film majdnem élvezhetetlenné lett téve a kedves felügyelő tanár által.
  Legalább huszonöt perces előadást tartott a kezdés előtt az NDK-ról és a berlini falról, csak az volt a probléma, hogy a szint kb. az "éés kéépzeljéétek, egy nagy csúnya falat építettek Berlinen keresztül, szóóval ketté volt vágva a város, neem lehetett ám csak úúgy ide-oda sétálgatni, nem áám, gyerekek"... Huszonöt percig. Könyörgöm. Mármint, azt én értem, hogyha sok az európán kívüli néző, akkor ezt szükséges elmondani. De egyrészt szinte csak észak- meg közép-európaiak voltunk ott (kinek magyarázunk kommunizmust, kérem), másrészt így? Mint az óvodásoknak? Ne. Ezt ne.
 A többiek csak kiröhögték.
 Nekem a film harmadik megállítása után már nem volt kedvem nevetni.
Mármint, képtelenség volt normálisan figyelni. Én már másodszor láttam, szóval annyira nem zavart, meg amúgyis észrevettem egy pár szépséghibáját a filmnek, de azért továbbra is tartom olyan jónak, hogy érdemes legyen teljesen a hatása alá kerülni. Azért valahol az lenne a lényeg, hogy ne kiröhögjük a német pártállam "kardját és pajzsát", hanem legalább időnként végigfusson a hátunkon a hideg.
  Mi kiröhögtük.
Valahányszor súlya lett volna a filmnek, Kirsten megálíltotta, hogy széles mosollyal, fejhangon megmagyarázta, amit láttunk.
  Nagyon idegesítő volt.

Holnap hatkor indulunk a Dolomitokba.
Még hálózsákot kell szerznem.

13. Biosz

  Nos, múlt hét pénteken volt legutóbb bioszunk, és remélhetőleg a legutóbbi most az utolsót is fogja jelenteni.
Le szeretném adni a tárgyat.
Viszont a dolog van annyira érdekes (szerintem), hogy megérjen egy bekezdést.
Mondhatnánk, hogy "ez itt most a biológia hattyúdala", de azt hiszem, az egy kicsit túl fellengzős lenne.
  A konkrét ok, ami miatt váltok a gagyi e-systemsre, az pontosan az a tény, hogy az e-systemsről azt mondhatom, hogy gagyi, a biosz viszont nem az, sőt, nehéz. De legalábbis munkás. Sok energiát igényel, és jobban belegondolva sem a közel- sem a távolabbi jövőmben nem látom szerepét a biológiának (lehet, hogy egy tenyérjós mást mondana, de hát istenem), így aztán nem érzem indokoltnak a tanulását. Magyarul: idő, idő, idő.

 Aztán itt jön a képbe az "egyetem-dilemma": most kéne elkezdenem úgy gondolkozni, mint egy egyetemista, és csak azt tanuljam ami érdekel és/vagy szükséges (mint az egyetemen), vagy igyekezzek minél többet megtudni mindenről, még amíg egyáltalán lehetőségem van párhuzamosan tanulni ezeket a dolgokat (ahogy azt egészen idáig a magyar oktatási rendszer és egyáltalán, az otthoni "általános műveltség-elmélet" megkívánja; és amit azért - valljuk be - elég alaposan belénk is vernek).

 Viszont: ha őszinte akarok lenni magamhoz, én már tavaly is eléggé, khm, "specializáltan" tanultam a tantárgyaim (egyesek szerint ez közepes szorgalmat ér, mások szerint nem, igazából az), tehát az már most sem igaz, hogy eddig valami "teljesebb képet" kaptam a világról. Mert nem. (És szerintem a magyar átlagdiák sem, azért olyan röhejes az érettségi, és ez nem tesztektől függ. Egyszerűen nem éri meg megtanulni, mert utána úgysem lesz rá szükség. És ha a részecskék energiaminimumra törekednek, most mit csináljon szerencsétlen diák?? Aztán ennek most az a vége, hogy sem használható tudást, sem lexikát nem sajátítunk el a középiskola végéig, feltéve, hogy egy tucatiskoláról beszélünk... Aztán sír a szánk. Izé, elkanyarodtam.)

  Másrészt, engem általában érdekelnek ezek a dolgok (mármint a biológia), és szeretek ilyenekről hallani (viselkedéstan, evolúció idegrendszer, mm), de az, hogy ebből én IB-t is tegyek, egyáltalán, jegyeket szerezzek, egyáltalán, nekem bizonyítanom kelljen, hogy elsajátítottam a megfelelő mennyiségű tudást, na, ez felállítja a szőrt a hátamon.

  Harmadrészt, a különbségek.
  Amik miatt nehéz a biosz (elvégre nem kéne annak elnnie, tekintve, hogy az idei anyaghot már midennképpen tanultam egyszer).
  Nos a különbségek abból az alapvető tényből fakadnak, hogy mi otthon elhisszük/elfogadjuk/úgy lettünk kondicionálva, hogy a világ "megismerhető", legalábbis a közoktatási intézmények szinte sugározzák magukból ezt a vallásos meggyőződést (ami, ha jobban meggondoljuk, meglehetősen felvilágosodás-korabeli, de minimum elavult (feltételez egy lineáris fejlődést)), itt pedig, az IB rendszerben (de nekem az a meggyőződésem, hogy az előszeretettel lenézett "nyugati oktatásban" is) az az alaptézis, hogy az emberiség egyszerűen annyi ismeretet halmozott már fel, hogy annak egyszemélyes és teljes elsajátítása lehetetlen. Ebből követekezően az iskola sem információkat kell közvetítsen, vagy erőszakkal beleverjen a diák fejébe, hiszen az amúgyis egy tévhit, hogy attól, hogy két évig tanul, mondjuk, fizikát, érteni fogja azt (még akkor sem, ha tényleg normál középiskolai szinten meg is tanulja - és a hangsúly a meg is tanulján volt).
  Ergo, majd amikor egyetemre kerül, ami kell neki, majd megtanulja (ki tudja, lehet, hogy önerőből), a többire úgysem lesz szüksége, tehát nekünk, itt, az iskolában elég megtanítani a diákocskát tanulni, és lehetőleg valami egészséges lelkivilágú, nyitott, felelősségteljes felnőttet nevelni belőle (nem pedig 100%-os lelkisérültet, amire azért a magyaroknak komoly esélyei vannak). Nem azt mondom, hogy otthon ez nem tud működni (mert nyilván de), és nem azt mondom, hogy az IB ezt maradéktalanul teljesíti, de a különbség az alpvető célokban van.
  Ebből következően, ismét le kell írnom milliomodjára, minden tárgyat máshogy tanulunk, egyiknál jobban látszik, a másiknál kevésbé (igen, az angolon és az olaszon annyira pont nem). A bioszon nagyon látszik.
  Például.
Most már lassan egy hete a sejteket vsszük. Első órán megnéztünk párat mikroszkóppal, a következőn a sejtek felfedezéséről volt szó, de csak mintegy mellékesen, aztán beszéltünk a sejtek mérettartományáról. Ez volt órán.
Házi feladatnak pedig ki volt adva, hogy rajzoljunk le egy "tipikus állati sejtet" és egy "tipikus baktériumsejtet", nevezzük meg a sejtszervecskéket, írjuk le a funkcióikat, meg ismertessük a sejtelméletet, majd mutassunk rá a gyenge pontjaira.
  Ez annyira nem hangzik brutálisan (de csak azért, mert vannak néminemű előismereteim; mondjuk a csoport elvileg az alapoktól indul... szegények); és ha kapok egy lexikont, és a feladatokat, meg is tudom csinálni.
  És itt a lényeg, ettől nem tudtam semmit sem kezdeni a feladattal: görcsösen kerestem a  kapcsolódási pontot a házi feladat és az órai jegyzeteim között, egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni, hogy most tényleg ki kéne nyitnom a tankönyvet ahhoz, hogy  információkat szerezzek. Megszoktam, hogy három éve az információk elhangzanak az órán, és a többi kegyelem. Hogy a tankönyvet akkor veszem csak elő, ha valamit tisztázni akarok, és nem pedig fordítva.
  Azon kívül, hogy át kellett (volna) állni egy teljesen más gyakorlatra, hihetetlen diszkonfortérzésem volt ettől. El voltam veszve.
  És, tekintve, hogy semmi érdekem nem fűződik a biológia erőltetéséhez, úgy döntöttem, leadom a tantárgyat, és a megtakarított időmben pedig azt fogom csinálni, amit szeretek.
Ma délután lesz tutorial, azon egyeztetek Timmel, nagyon remélem, hogy nem kell teljesen átvariálni hozzá az órarendemet.

  Egyébként múlt héten volt két nagyon csúnya esős napunk, de most már megint szép idő van. Ma gondoltam rá először, hogy lehet, hogy kabátot kéne venni, és tegnapelőtt elolvastam a Hősöm terét.
  Reggel elaludtam, és tíz percet késtem olaszról.

12. Dilemmák

 Nagyjából sikerült meglátogatni az összes olyan taster sessiont, amire kíváncsi voltam (persze a philosophy caffe és az MUN így is kimaradt), hát nem könnyű választani, ráadásul figyelni kell a sorrendre is.
  Az első helyért a creative writing és a ways of seeing versenyzik, de egyébként is szoros a mezőny.
Amit valószínűleg nem jelölök meg: Theatre (de sajnálom, komolyan, mert egyébként nagyon érdekes... bármilyen más helyzetben rohannék felvenni), Chess (sakkozni máskor is tudok, nem szeretném beépíteni az órarendembe), Astronomy (nem hiszem, hogy az érdeklődésem valóban kitartana év végéig), és az MUN (egyrészt taster sessionon sem voltam, másrészt magán az eseményen mindenki részt fog venni, remélem úgy is hozza majd az élményt).
 A Current Affairs és a Cult Films&Classical Movies a második ehlyért harcol, egyre elkeseredettebben.
Egyszerűen nem tudom eldönteni, melyiket akarom jobban. A Current Affairsen egy csomó aktuális izgalmasságról lehetne beszélni, ráadásul ott érvényesülne legjobban a társaság színessége. A taster sessionon például az EU bővítési politkájáról kezdtünk nagyon jól beszélgetni, hihetetlen látványos, hogy más-más emberek más-más országból mennyire különbözően gondolkodnak erről (pedig az ember azt hinné, Európában nem különbözünk annyira egymástól (minden moszkvai tapasztalata ellenére)), iszonyú izgalmas, csak az egész mindössze egy óra, és az pont kevés. Kifejezetten rossz volt félbe(?)hagyni egy témát egy másik kedvéért (mondjuk ez lehet, hogy a rendes eventeken nem így lesz), és ilyesmiről máskor is lehet a többiekkel beszélni...
  A filmklubot ezzel szemben Kerstin tartja (kifejezetten javította a róla szerzett benyomásaimat, hogy órán kívül láttam, mondjuk így is volt egy két furcsa kiszólása, de igazából lehet, hogy az egész csak azért zavar, mert tanít is engem), viszont abszolút pihentető lenne, és egy csomó olyan filmet néznénk, amit már nagyon régóta szeretnék látni (például a Casablanca, amivel elgalább három-négy éve szemezek, csak valahogy sosme jutottam el odáig, hogy tényleg megnézzem; it's a shame on me, tudom), és utána lehetne jókat beszélgetni. Arról már nem is beszélve, hogy én is megnézethetem a kedvenceimet másokkal, meg ők is az övéiket az enyémmel.
  De hát filmet nézni is lehet órán kívül.
Az első két hely pedig biztosítva van a fent említett Ways of Seeingnek és a Creative Writingnak, csak az a kérdés, melyiket írom első helyre (illetve, hogyha megkapom az egyiket, a másikat vegyem fel additional activitynek, vagy a Philosophy Caffet, vagy esetleg a harmadik helyezettek közül valamit, borzasztó).
  A Creative Writing pont az a dolog, amire szükségem lenne így hét közben, egy óra szabad asszociáció bármiről, írásban. A taster session után is egy csomó ötletem volt, teljesen feltöltődtem.
  Viszont Henry, aki a Ways of Seeinget tartja (vele voltunk Velencében), egyszerűen zseniális. Hihetetlen élvezetesen magyaráz, abszolút és pontosan tudja, mit-miről-miért mond, de közben összevissza ugrik az egyik témától a másikhoz, de úgy, hogy közben folyamatosan adagolja azokat az információkat, amik magyarázzák a váltást. Nem csak szimplán megválaszolja a kérdéseket, hanem együtt gondolkodik velünk, improvizál (így jutottunk el az aztékoktól Lady Gagáig, a vérportréig, Andy Warholig, hogy aztán egy kicsit kritizálja Dalít, hihetetlen volt).
  És nagyon jó brit akcentusa és szarkasztikus humora van.

  Azt hiszem, végül mégis a Creative Writingot fogom első helyre írni, emrt arra mindig óriási túljelentkezés van, aztán majd meglátjuk. Mondjuk felveszem a Ways of Seeinget additionalnak, a többire pedig majd idő függvényében el-ellátogatok (a Philosophy Caffeval és a filmklubbal biztosan biztosan meg lehet ezt csinálni, és remélem, hogy a Current Affairsal is...).
  Kérdés, mennyi időre lesz szükségem tanulni. A matek nem vészes, problémát legfeljebb az okoz, hogy a képletek, amik felderengenek tavalyról, inkább akadályozzák, mint segítik a megértést. Erre még át kell állni. Viszont a biosz kemény. Nem is annyira a tananyagban, az azért két hét után még nem látszik... de az már most nyilvánvaló, hogy nagyon sok munkát igányel majd.
  Komolyan gondolkozom rajta, hogy leadjam, úgyis csak azért vettem fel, hogy ne gagyi environmental systemset tanuljak (elnézést mindenkitől), de igazából semmi további tervem nincsen vele, és annyira nem éri meg... és akkor több időm lenne creative activitykre járni.  Egyelőre hagyom a dolgokat októberig, akkor majd lehet még tantárgyakat váltani. Legfeljebb egy kicsit körbeérdeklődök. Meglátjuk.

  Holnap az első órám free block.
Nagyon vérmes reményeket fűzök ehhez a plusz egy óra alváshoz...
Mondjuk már előre látom, hogy a holnap reggel pont ugyanolyan kóma lesz, mint a mai volt, free block ide vagy oda.

11. English B és Italian

  Oh. My. God!
Eddig is éreztem, hogy nem leszünk jóba Kerstinnel, de ez a mai óra tényleg kiverte a biztosítékot. Egyszerűen nem értem, hogy került ez az ember ide. Nyávog, nyafog, úgy beszél velünk, mintha gyámoltalan kis ovisok lennénk, akiket neki kell bevezetnie a nagybetűs, csúnya Élet rejtelmeibe ("Be critical!, jees..."), de szerintem a nevemet nem tudja fejből, vagy azt, hogy hányan is vagyunk a csoportban (hatan), és a figyelme körülbelül odáig terjed, hogy amikor Petra elkésett, megnyugtassa, hogy á, nem ő az utolsó (ő volt), mert még Martin sincs itt (ott voltam). Szerintem simán be lettem írva hiányzónak.
  A mai órán kihívta Shankart a tanári asztalhoz, hogy ugyan, mesélje már el, hogy milyen volt az előző éve (Shankar iraki, és ismétli az évet, mert tavaly még egy szót sem tudott angolul, és azt kellett tanulnia, nem a többi tárgyat, egyébként most már egészen jól beszél), mondja már el, ugye nagyon  frusztrálták őt a kulturális különbségek, ugye nagyon nehéz volt beilleszkednie, meg egyáltalán, ugye nagyon hiányoztak a szülei?
  ???
  Ez mióta kell, hogy téma legyen angol irodalom (!) órán (amiből egyébként szerintem simán szimpla nyelvórát fog csinálni, ami egy durva súlyosbító körülmény), és utána miért kell nekünk erről kérdezgetni szegény lányt? Most komolyan. Ez egy icipicit nem tapintatlan?
  Aztán valaki megjegyezte, hogy az egyik tanár nagyon kedves és segítőkész volt vele, Kerstin:
  - Oh, she's Austrian. -, és közben bólogatott hozzá.
Kerstin osztrák.
  Egyébként már az első órán azzal indított, hogy majd igyekezzünk ne elkésni, mert télen elég rosszkedvű szokott lenni, és olyankor nehéz kedvesnek és segítőkésznek és vidámnak lennie (ki kérte rá, hogy vidám legyen? korrekt legyen, és kész, ne vidám), szóval ne késsünk el, és mivel ő jobban szereti a másik termet, ott lesznek az órák, és mi mindig ott várjunk majd rá, még ha az órarend szerint máshol is lennénk.
  Ehhez képest háromszor késett tíz-tizenöt percet azzal az indokkal, hogy nem talált meg minket.
Mi ott voltunk.
  Komolyan, nagyon idegesítő.
Persze, jól lehet rajta szórakozni, tegnap is végigpoénkodtuk az órát Kahoval, de könyörgöm, azért pont az angolt nem ártana rendesen tanítani itt.
  Mert az egy dolog, hogy mindenki azt használja, de például a nyelvtant pont ezért mindenki igazítja is a saját nyelvéhez, tele van az egész hely akcentusokkal, a szövegbe belekeverjük a saját szavainkat, szóval azért egy rendes angolóra időnként nem ártana.
  Ehhez képest ma azt magyarázta nekünk, hogyan kell jól előadást tartani (ehhez volt szemléltető eszköz Shankar, akinek utána még az angolját is lehúzta, és megkérte, hogy nézzen át néhány nyelvtankönyvet otthon (!), hogy jobban tudja használni az igeidőket, elnézést-elnézést, ezt nem neki kéne megtanítania az órán???).
  Mintha egyikünk sem tartott volna még soha életében prezentációt.
Hihetetlen.
  Olaszon Christina nagyon lassan beszél, és egy kicsit olyan, mintha teljesen az alapoktól tanítana, de szerintem ez azért van, mert nagyon vegyes a csoport, van aki tényleg semmit nem tud, és van, aki igazából már folyékonyan beszél olaszul.
  De nagyon gyorsan haladunk, aminek örülök.
De, persze, "Nonn scrrivete sul' libro, perr favore!"

  Most free blockom van, reggelizem (meglepően finom az olasz jam, azt hittem műanyagíze lesz a kis dobozkától, mint otthon, de nem). Mostanában cukrot öntök a müzlibe, mert különben egy kicsit ízetlen.
  Egyébként ilyenkor lehet a legjobban blogolni, mert nincsen senki a Dayroomban, csönd van, gyors a net (egyébként folyamatosan elszáll), és ilyenkor még nem vagyok fáradt.
  Ma még lesz matek és közgáz, utána taster sessionok (meg kellene nézni, mire jelentkeztem mára, mert elfelejtettem), csütörtökön meg sziklamászás.

  Idő szép, lehet, hogy majd megyek Portoba...

  Tegnap volt egy félórás residence meetingünk a szeméthelyzetről és arról, hogy retkes a konyha ("The Kitchen Problem"). Persze az internetet nem javítjuk meg. (De ma tényleg mindenki elmosogatott maga után.)

10. Yap!

  Megkaptam a sziklamászást. :)
  Euphory.
Elég kicsi volt a valószínűsége, hogy sikerül, mert szinte mindenki megjelölte első helyen (három lehetőséget kellett megnevezni, és a sorrend alapján döntötte el végül a felső vezetés, hogy ki mit kap meg, én még a kajakozás és a vitrolázás felé kacsintgattam, de igazából ezt szerettem volna megkaparintani... hát összejött).
 Ez most azt is jelenti, hogy az első hosszú hétvégénken háromnapos sziklamászó kirándulásra megyünk a Dolomitokba. Azt hiszem, valamikor októberben, de nem vagyok teljesen biztos benne.
  Iszonyatos az az információmennyiség, amit be kellene fogadnunk. Ma délután is volt egy tutorialunk, meg egy háromórás Assemblynk (az Assembly egy olyan esemény, amikor minden diák megjelenik az Auditoriumban meghallgatni az aktuális információkat, körülbelül mindent, ami a héten történni fog). Legközelebb oda is viszek jegyzetfüzetet, mert így csak nagyjából emlékszem a dolgokra...
  Pedig nagyon jó programok vannak, kifejezetten problematikus a választás. Múlt héten például, azon a szombaton, amikor Velencében voltam, lehetett volna menni Sistianaba komolyzenei koncertre, azt hiszem Schubertet, Mendelssohnt és Schumannt adtak elő valakik, este meg (amikor én még mindig Velencében voltam) Theisék valami brazil vagy latin jazzkoncertre akartak elmenni (aztán lekésték, de az más kérdés). Most szombaton kiállításra lehetne menni, aztán lesz valami egy hetes kirándulás-féleség Arezzoba, de oda csak olaszul perfektül beszélők mehetnek (tekintve, hogy az előadások, és minden egyéb program olaszul fog zajlani), és a másodévesek lesznek előnyben részesítve, tehát én kétszeresen is kiesek a szűrésen.

 Holnap indulnak a taster sessionok a kreatív elfoglaltságokra, én a színjátszósat, a filmklubot és a "ways of seeing" elnevezésűt fogom meglátogatni. Sajnos a többi szinte mind egy időben van. (Ez egyébként eléggé bosszantott. Se a philsophy caffet, sem a creativ writingot, sem a current affairst nem tudom megnézni... izé. Legszívesebben az összesre eljárnék egész évben)
  Egyébként most a "ways of seeing" tűnik a legígéretesebbnek, az a tanár (Henry) tartja, aki Velencébe is vitt minket, aki azon kívül, hogy egyszerűen hihetetlenül és mulatságosan "brit" (fehér öltöny, almazöld-fehér-rózsaszín csíkos ing, középen akkurátusan elválasztott haj, bajusz + az akcentusa), nagyszerűen magyaráz, úgyszólván mindenféléről, de leginkább művészettörténet-történelem vonalon mozog, tehát pont megfelelő.
 Így egy hét után lassan körvonalazódik a véleményem a többi tanárról is. Az angoltanáromat például már eldöntöttem, hogy nem szeretem, túlságosan emlékeztetnek a módszerei és a stílusa egy korábbi tanerőre, akit az egész osztályunk naagyon szeretett. Szóval óvatos vagyok.
  Mondjuk megnyugtatóan egy véleményen van a csoport, úgyhogy valójában jól szórakoztunk.
A törivel egyelőre várakozó állásponton vagyok, túl kevés anyagot vettünk eddig ahhoz, hogy véleményt alkossak, de nagyon meglepett, hogy ennyire látszik (úgy értem, az órán is tapasztalom), hogy mennyire más az egész tanítási rendszer. Ugyanez igaz az irodalomra, sőt, még bioszon is csak néztem.
  Tim pedig Tim. Én ki vagyok békülve vele, de a többiek már kevésbé... De egyelőre semmi egetverően rossz dolgot nem csinált, csak ismétlünk, és továbbra is nagyon rendes.

 Ja, és tegnap elég csúnyán elvágtam a lábam Portoban valami sziklán vagy kagylón. Most be van kötve.

9.

  Tegnap befejeződtek a taster sessionok a sportprogramokra, a sziklamászás után tegnapelőtt kipróbáltam a kajakozást és a vitorlázást.
  A kajak nagyon tetszett, csak az volt a probléma, hogy én azt hittem, hogy hasonlítani fog a kenuzásra (tehát olyan nagyon nem leszünk vizesek). Hát nem. Már az első pár percben teljesen eláztunk, továbbá képtelen voltam egyenesben tartani a csónakot, mondjuk a vége felé már kezdtem belejönni.
  A vitrolázás nem volt olyan nagy élmény, mert konkrétan nem volt szél, és a sebességünk valahol a nulla és a gyök kettő körül stagnált, viszont nagyon jót beszélgettem az egyik amerikai sráccal.
  Tegnap összekevertem az időpontokat, ezért nem tudtam kipróbálni az ultimate frisbee nevű elfoglaltságot (körülbelül olyan játék lehet, mint a foci, csak labda helyett frizbivel), sajnálom is, utána meg road hockeyztam, az nem volt olyan nagy szám. (Bár lehet, hogy csak az volt a probléma, hogy be voltunk szorulva a kisebbik pályára, mert a focipályán a duinoi fiatalok fociztak.)
  Az órák mennek, egyelőre a közgáz a kedvencem (törin még szinte semmit sem csináltunk, volt eddig talán két óránk), bioszon múltkor mikroszkóppal nézegettünk dolgokat.
  Az irodalom egyelőre nagyon furcsa, teljesen más hozzáállással tanítják itt, mint otthon, ahhoz még asszimilálódnom kell.
  Egyébként már érzékelem, hogy miért is lenne jobb, ha kevesebb órám lenne. A kevesebb óra több lyukasórát jelent, a több lyukasóra nagyobb valószínűséggel fordul elő a nap elején, tehát tovább tudok aludni. Ez most egyelőre kihívás.

  Körülöttem meg mindenki beteg.

8. Sziklamászás

  Nos, igen, ma délután kezdődtek a délutáni sportok (még csak kipróbálás jelleggel, hogy tudjunk választani), és én sziklamászni mentem...
  Elautóztunk két kisbusszal egy kicsit odébb Duinotol, ahol mászható sziklafalak vannak, két olasz alpinista (a suli együttműködik az olasz alpinista szövetséggel), egy tanár és két másodéves jött velünk biztosítani, kicsit hűvösebb, nedves idő volt, és általánosságban véve kevés volt a felszerelés, és sokat kellett várni egymásra, de szuper volt. Maga a felmászás része nem olyan nehéz, inkább nagyon kellett figyelni arra, amit csináltunk, és egy-egy nehezebb szakaszon eltartott egy ideig kitalálni, hogy hova lépjen az ember, de nagyon élveztem.
Az ereszkedés része először ijesztő volt: a dolog úgy történik, hogy mindkét kezünkkel elengedjük a sziklafalat, és a földön álló biztosítóemberre bízzuk magunkat (teljesen), és ő szépen lassan leereszt minket.
  Hát először nagyon görcsöltem.
  Egyetlen darab kötélen függeni tíz-húsz méter magasan, egy olyan emberrel a kötél másik végén, akinek éppen csak a nevét tudom... (ráadásul a heveder tépőzárja is recsegett, olyan megnyugtató módon)
  De másodszor már ez a része tetszett a legjobban. Majdnem olyan, mintha repülne az ember.
  Délelőtt pedig megvoltak az első óráink. (!)
Biosz, töri, matek, angol, világirodalom (ebből lesz majd a magyar selftought).
  A biosz elég keménynek tűnik, mondjuk annyira nem böngésztem át a tananyagot (az biztos, hogy már az egészet tanultam), inkább a szókinccsel lesz sok munkám. Egyébként a tanár nagyon kedves, Mikenak hívják, angol anyanyelvű, de direkt a kedvünkért elég lassan beszélt. Szerintem ez egy szép dolog volt a részéről, nem mintha egyébként problémám lenne az emberek megértésével, de mégis, az ilyesmi jól esik az embernek. Nem tudom, említettem-e már, de az angol anyanyelvűekkel mindenkinek az a baja, hogy általában hihetetlenül hadarnak, és nagyon nehéz őket megérteni. (Különösen az amerikaiakat.)
  A töri pozitív csalódás volt, Eunice elég jó tanárnak tűnik, bár már most lehetett érzékelni, hogy szeret csapongani az anyagban (mondjuk a dolog érthető, a helyében én is szívesen válogatnék az európai, afgán, kínai, indiai témák között), és az is elég jól látszik, hogy leginkább a két világáhborún, és a második világháború utáni időszakon lesz a hangsúly, aminek örülök. Itthon szerintem ezt ritkábban tanítják részletesen középiskolában, pedig szerintem nagyon érdekes.
Magán az órán csak magáról "a" 20. századról beszélgettünk, átfogóan, a dolognak leginkább az ismerkedés volt a lényege. Nicola rám sütötte, hogy túl "szovjetcentrikusan" gondolkodom, amin először alaposan megdöbbentem, de jobban belegondolva, elég természetesnek tűnik.
Nekem pedig az jutott eszembe, hogy mi egy páran elég jól dobálgattuk a párizsi békeszerződéseket, a bolsevik forradalmat, meg a rendszerváltást, de pont mögöttem ült egy hong-kongi srác (Raymond), és erősen kétlem, hogy ő túl sokat hallott volna ezekről a dolgokról.
  Bár, ki tudja.
Matekon megkaptuk Timet, remélem nem lesz belőle végül semmi probléma. Szerintem ez az első órája teljesen korrekt volt. A matekkal szemben várakozó álláspontra helyezkedtem, tekintve, hogy egyelőre nem tűnik nehéznek, de mindenki azt mondja, hogy az év vége felé és főleg jövőre fog bedurvulni...
  Az English B, valljuk be, nem tetszett. Októberben lehet még tantárgyat változtatni, addigra igyekszem összehozni az A2-t.
  A világirodalom elég furcsa egyelőre, házinak például kaptuk egy Kafka-elbeszélés első négy mondatát elemezgetni. Hát nem tudom. Azért ez szerintem kicsit kevés. Mármint, ez a négy mondat klasszikusan az a négy mondat, ami pont azért van, hogy elkezdődjön a dolog, aztán legfeljebb  később még utalnak rá, megváltoztatják, átalakítják, stb., de mi ezt mind nem tudjuk. Mondom, furcsa.

  Este a menzán kivételesen valami currys szósz volt a tésztához, ez az esemény pont annyira fontos, hogy lejegyezzem az utókor és a világ számára.
  (Egyébként, ugye, minden délben és este, pasta con pomodoro. Tegnap volt sajtszósz, de hát az még mindig nem curry.)

7-fő

  Hát a reggeli felkelés halál volt. Ez volt az első nap, amikor valóban fel kellett kelni reggel nyolckor, és ez az elmúlt három hónap alvási szokásait is figyelembe véve, közel lehetetlen feladatnak bizonyult.
Menetrend szerint egy órával korábbra állítottam az ébresztőórát (úgy tűnik tudat alatt rögzült a hét előtt való felkelés), ezen meg sem lepődtem, szinte számítottam rá, az viszont kifejezetten megdöbbentő volt, hogy úgy aludtam vissza, hogy az óra a kezemben maradt... mint kiderült, teljesen haszontalanul, mert Lenny ébresztője keltett fel tíz perccel korábban a tervezettnél. Kénytelen voltam tudomásul venni, mert mindaddig kitartóan csörgött, amíg Lenny le nem nyomta, és ez eltartott egy darabig, tekintve, hogy ő is hasonló mentális állapotban volt mint én (mellékelten érdemes megnézni Sanel "this is what IB does to a person" című képét facebookon, kiváló illusztráció).
 Ebből kifolyólag természetesen késésben voltam, ami végül nem okozott problémát, mivel Tim teljesen fölöslegesnek tartotta e-mailben értesíteni a csoportot a reggeli menetrendről (tutorgroupok szerint voltunk bontva), így mindenki rendkívül céltudatosan tartott valamerre, kivéve engem, aki összevissza loholt az épületen belül.
Nagyon megnyugtató volt találkozni Jean Claude-dal, akinek szintén halvány lila gőze nem volt arról, hova kéne mennünk.
  Legalább húsz percig tartott ez a kaland, amikor is véletlenül belebotlottunk Timbe, aki meg minket keresett, rendkívül nyugodtan és jókedvűen. Elmentünk a nursehöz súly- és magasságmérésre, befizettük a caution moneyt (ami az esetlegesen bekövetkező károkat kívánja fedezni), megittunk egy kávét a tutorunkkal (közben Lenny kétszer eltűnt és megkerült, Tim nem izgatta magát túlságosan olyan apróságokon, hogy a szobatársam valószínűleg teljesen képzettelenül keresi a többieket, de végül nem lett semmi probléma), aztán átmentünk végre az Academic Interviewra, ahol egy hét után kiderült, milyen tantárgyaink lesznek (az órarendet este fogjuk megkapni, könyvünk valószínűleg csak további két hét múlva lesz, az esetleges kezdeti tantárgyváltások miatt).
  Nos a matekomról kiderült, hogy az egyik legjobb lett, úgyhogy megyek majd higherbe, (annyira jó lett, hogy Peter Howe, a director of studies teljesen természetesnek vette, hogy matek-közgáz irányban szeretnék majd továbbtanulni, amíg fel nem világosítottam az ellenkezőjéről, érdekes...), az angol viszont sajnos nem sikerült, úgyhogy megyek English B higherre, és ha nagyon jó leszek, mehetek A2-ra angol irodalamt tanulni, most ez a nagy cél (a szinttartás mellett, persze). Ennek van egy olyan súlyos következménye, hogy mivel hét tárgyam lesz (felejtősek kedvéért: angol-magyar-olasz-töri-közgáz-matek-biosz), és ebből négy higher (matek-közgáz-töri-angol), öt, azaz öt (!) darab órám lesz per nap, lyukasóra nélkül. What a disaster.
  Persze, az angol nyelvű készülés és a délutáni elfoglaltságok még alaposan bezavarhatnak...
Egyelőre Peter és Tim megjegyzései ellenére optimista vagyok, legfeljebb ha nem bírom, visszamondok egy highert (úgy néz ki, pont a törit, mert ott nincsen valódi különbség a tananyagban, csak az óraszámban, de azért ennek nem örülnék, különösen, hogy nem tenne jót az egyetemes elképzeléseimnek, akkor már inkább az angolt...).
  A tegnapi Pala Party nem sikerült olyan jóra, mint az azt megelőzőek, este inkább Jobpal és egy amerikai lánnyal (Alex) lógtam, igyekeztem időben lefeküdni.
  Ma még lesz könyvtárbemutatás, meg délután a sportlehetőségek bemutatása, esetleg tutorial meeting, de ez Timtől függ, ami egyelőre elég komoly bizonytalansági faktornak tűnik...
  Egyébként nem fog nekem matekot tanítani, aminek a reggeli események után kifejezetten örülök.
Persze ettől függetlenül nagyon bírom, de azért mégis...
Holnap pedig biosszal kezdünk.

  Elnézést a címért, nagyon nagy volt a kísértés... :P

6. Hétvége :)

  Attól tartok, konstansan álmos leszek itt, pedig most egész sokat tudtam aludni... Sok a program... mindig lehet csinálni valamit. Most direkt skippeltem a délutáni fakultatív kirándulást (Triesztbe mentünk volna, de úgy voltam vele, hogy úgyis megyünk majd még), kellett egy kis szünet.
  Igazából az a baj, hogy még egyáltalán nem látszik, hogy mi lesz a normális menetrend, minden elég össze-vissza van... Szerintem amikor már rendesen lesznek órák, jobban látom majd, hogy mire, mikor, mennyi energiám van. De egyelőre még minden elég kaotikus.
  Tegnap este volt zseniális Welcome Show, a beöltözés csak a hangulatfokozás volt (nem mintha nem lettek volna nagyon jók a jelmezek)... A bejárat előtt a másodévesek alagutat csináltak nekünk, aminek a végén az elsötétített Auditoriumba jutottunk, ami színes lámpákkal volt bevilágítva, a zenekar cirkuszos számokat játszott (jó hangosan).
  Lement egy felvezető szám (Gabrielnek még mindig szuper hangja van), aztán jött egy csomó zenés-táncos program. Volt indonéz nemzeti tánc, kínai nemzeti tánc, volt alternatív aerobicóra, zenésen, stilizáltan prezentált kelet-európai alkoholizmus, és persze a végén összeujjongós kollektív táncolás (Snow, mmm)...
Tökéletes indítás volt.
  Utána volt az első Mickey's Party, pont olyan volt, amilyennek lennie kell egy jó üdvözlőpartyt lezáró bulinak(de kacifántos...).
 Sanel táncolt Lady Gagára az asztal tetején.
Azt hiszem ez az információ elég jól fémjelzi az estét.

  Délelőtt a duinoi kastélyt néztük meg, este Pala Party, holnap tentárgyeligazítás (Academic Interwiev), keddtől rendes suli.
  Majd iygekszem feltenni képeket.

5. Szombat

  Elméletileg ez lenne az első hétvégénk, de egyelőre semmi változás nem érzékelhető. Ugyanúgy vannak délelőtti-délutáni programok, még bőven tart a kicsi primik bevezetése a duinoi létezésbe... Ma délelőtt a social serviceket mutatták be, először volt egy nagy meeting az Auditoriumban, aztán átmentünk az iskolaépületbe, ahol termekre lebontva mutatták be nekünk a serviceket azok a másodévesek, akik az előző évben az aktuális elfoglaltságot végezték, délután most nincsen semmi, csak az esti Welcome Showra kell készülni (be kell majd öltözni jelmezbe, de erről később).
  Tegnap délután beszéltem Timmel a tantárgyaimról, megvan a matek emeltszint, de az angolról még mindig nem tudok semmit. Hét tárgyam lesz, magyar irodalom (selftought, tehát standard szinten), angol (még nem tudom, összejön-e az A2, vagy maradok B-n. Igazából mindenképpen jobb lenne az A2, egyrészt mert az az irodalom, ami érdekel, másrészt ellenkező esetben a B-t is emelt szinten venném fel, és akkor hét tárgyam lenne, négy emelt szinttel, ami Tim szerint nagyon sok (bár itthon az az általános vélekedés, hogy magyar diákoknak ez teljességel bírható, tartható, és normális is, nem tudom)), töri emelt, közgáz emelt, matek emelt, biológia standard és olasz standard. Ezeken kívül kell majd választanom három ún. Core Activityt délutánra, ezek lesznek a kötelező jellegű délutáni elfoglaltságaim, de ezeken kívül felvehetek még többet is, de az már nincsen olyan szigorúan véve (vagy legalábbis tanárfüggő). A három fő elfoglaltságból egy a social service, egy        sport, egy pedig valamilyen "kreatív elfoglaltság".
  Tim azt mondta, hét tantárgy mellett, főleg, ha négy emeltem van, legfeljebb öt délutáni elfoglaltságot érdemes felvenni, különben az embernek semmire sem marad ideje. Az a baj, hogy legszívesebben az összeset felvenném.
 Tegnap volt még Reflection Time és kincsvadászat (az utóbbi rendkívül hasznos volt Duino megismerése szempontjából), és kaptunk meghívót az UWC Circusba, ami a Welcome Showal lesz egybekötve. A meghívón volt rajta, hogy milyen jelmezbe kell öltöznünk. Én oroszlán leszek, Lenny bengáli tigris, Job szakállas nő, Zaíd bohóc, lesznek kannibálok, elefántok, fókák, minden.
  Tegnap este volt egy jó kis Welcome Party volt Osmizaban, visszafelé lekéstük a buszt, úgyhogy sétáltunk egy-húsz-harminc percet, mire hazaértünk.
  Elég fáradt vagyok.

4. Subjects & Open Mic

  Nos, tegnap nem sikerült esti bejegyzést írni, de most van egy elég nagy lyuk fél háromig, úgyhogy pótolok.
Délelőtt volt a tantárgyak bemutatkozása, először a természettudományoké, utána pedig a többi.
  A dolog úgy működött, hogy a csapat csoportokra oszlott, és aszerint, hogy kit mi érdekelt a legjobban, meghallgatta az aktuális tantárgyat tanító tanárt az aktuális tantárgy laborjában (szerintem nagyon jó laborok vannak), és kb. 20-25 perc után volt lehetősége átmenni egy másik laborba, és meghallgatni egy másik tanárt.
  Én alapvetően biológiára akartam menni, azt hallgattam elsőnek, de a tanár (Max) elég elrettentő volt (nem tudom, hogy csak azért tűnt úgy, mert ő az emelt bioszt tanítja, és nem szereti a hozzánemértőket, és igyekezett szűrni, vagy direkt azért akart ijesztő lenni, mert kicsi primik vagyunk), és kiderült, hogy az órák fele - tantárgytól függetlenül - így is, úgy is laborban lesz, ezért elgondolkoztam, hogy tényleg bioszt akarok-e tnaulni, vagy esetleg valami mást... kémiát... fizikát...izé.
  De azért másodszorra az Environmental systems and society-ra mentem be, ez a gyógytantárgy azoknak, akik nem akarnak normális természettudományokat tanulni, ilyen öko-természetismeret féle. Igazából még érdekes is lehet, mert nagyon jó témák voltak feldobva, de nagyon könnyen közhelyesedhet az egész.
 Szerintem hosszú távon nem tudna lekötni.
 Utána még volt időm, és hirtelen felindulásból benéztem a fizikaterembe, a tanár egyébként nagyon szimpatikus (azt hiszem délutáni elfoglaltságként sakkot tart), de már amikor körbepislogtam a teremben elbizonytalanodtam, aztán belenéztem a tananyagba, és az gyorsan emlékeztetett rá, hogy én valójában ki nem állhatom a fizikát, taníthatják nekem akárhogy, a mechanika sosem fog lekötni (főleg, hogy fénysebességen már az egész nem is működik, na mindegy).
  Aztán még átfutottam a kémiába, csak hogy mindent lássak, de végül azt hiszem maradok a biosznál, főleg, hogy az e-systemsről a Zsolti is azt mondta, hogy elég komolytalan egy tantárgy.
   A humán tárgyak ismertetője az Auditoriumban volt, ez ilyen színházterem féle, a nagy, egésziskolás meetingek általában ott vannak.
  Eredetileg emelt törit és közgázt akartam felvenni, de a filozófia és a world arts and cultures is nagyon meggyőző volt (a töri kevésbé), szóval nem tudom...
  Beszéltem a dologról Zsoltival, ő azt mondta, hogy a filozófia ugyan jó, de később nem sok mindenre lehet használni (mint tantárgyat), és a world arts miatt sem érdemes leadni a törit, főleg, hogy csak középszinten lehet tanulni, és annyira azért meg nem jó.
  Bár a tanár másodikban elvisz ingyen egy hétre Rómába.
  Azt hiszem végül maradok az eredeti tervnél, a filozófiát megpróbálom megcsinálni délutáni elfoglaltságnak (van ilyen filosophy caffe), a world artsot meg igyekszem megélni a diákokkal, de ezt még megbeszélem a tutorommal. 
  A menzán Kristiennel és Shenannel, egy kelet-timuri sráccal beszélgettem, utána volt egy elég hosszú kirándulás a környéken, ahol Theis révén megismerkedtem egy norvég lánnyal, de főleg Zsoltival voltam (egész délelőtt keresgéltem, de kb. addigra kavarodott elő; Shenan, aki egy rezidenciában lakik vele, mondta is, hogy olyan, mintha egyszerre lenne mindenhol meg seholsem).
 Theis az Tyce, csak most már tudom, hogyan kell írni a nevét.
 A kirándulás után volt egy kis icebreaking game, az nagyon érdekes volt, a vacsorát pedig a Fore előtti parkban/kertben (az Fore Lawn) ettük meg, nagyon jó volt a hangulat, és aztán kezdődött az Open Mic.

  Az Open Mic azt jelenti, hogy Fore Dayroomban ki van téve egy darab mikrofon, és aki akar, belebeszélhet meg produkálhatja magát, lehetőleg spontán.
  Először a másodévesek zenekara játszott egy saját (?) számot, Gabriel énekelt, valami zseniális volt, szerintem nagyon jó hangja van, aztán egy olasz srác, Nicole produkálta magát, hogy ő az egyetlen a teremben, aki meg tudja nyalni a könyökét, mire legalább hárman demonstrálták, hogy bizony, ők is meg tudják csinálni. Egy csomóan olvastak fel az anyanyelvükön és/vagy angolul mindenfélét, volt még néhány zenés szám és egy pár nagyon jó rögtönzött színészi produkció (Sanel például előadta, ahogy a videókat készítette a primiknek, elég vicces volt), én pedig a Zsoltival párban előadtam a Nemzeti dalt, amiben az volt a pláne/és a hagyomány (!), hogy megpróbáltuk megtanítani a többieknek a refrént. Az "esküszünk, esküszünk"  ment is, a többi már kevésbé...
 Az volt a legjobb az egészben, hogy tényleg végig spontán történtek a dolgok, mondták is a másodévesek, hogy nekik sem volt még ilyen jó Open Micjuk.
 A végén már együtt énekeltük az olaszokkal a Bella Ciaot...
 Takarodó után még egy kisebb társasággal kisurrantunk Portoba, egy argentin és egy horvát lánnyal beszélgettem a Peron-féle rezsimről és irodalomról, kettő körül jöttünk vissza.

  Most úgy néz ki, elég sok esti programunk lesz (Welcome Show, Pala Party, Mickey's Party), nem tudom, mikor jutok legközelebb internethez.

3. Tesztek és tutorial

  "Nem tudok írni, sok a dolgom" - ezt diktálta Zsolti, aki így a nap végén felbukkant, hozott egy szelet pizzát, és úgy tesz, mintha nagyon jó és törődő másodéves lenne. (Ezt megint ő diktálta, egyébként nem merném kijelenteni, hogy nem az. Igazából elég jól csinálja.)
  Egyébként ma reggel volt az első tutorial meetingünk, ez egy ilyen kicsoportos találkozó a tutorunkkal, és azzal a néhány emberrel, akiknek szintén ugyanaz a tanár a kijelölt tutoruk. Azt hiszem, a tutor és a tutorgroup áll legközelebb az "osztályfőnök" és az "osztály" fogalmához, de mivel összesen vagyunk kilencen, sokkal barátságosabb és lazább az egész.
 A tutortársaim: Esther, Allison, Milos (ők másodévesek), Jean Claude, Lenny (a szobatársam), és még egy srác és egy lány, akiknek még nem tudtam megjegyezni a nevét.Volt egy közös reggeli, mindenki elmondta, mit csinált a nyáron, és ezzel nagyjából ki is merült a bemutatkozás.
  Később lehetett vásárolni UWC-s cuccokat, vettem egy pólót, de aztán kiderült, hogy lesz még bőven alkalmam vásárolgatni (talán hetente van ilyen?), inkább nem tartottam fel a sort (tényleg elég nagy sor volt), és sietni kellett az angol tesztre is.
 Várakozás közben az indonéz elsőévessel beszélgettem, Kristiennek (?) hívják, aztán végre tudtam pár szót váltani Kahoval, akit már kb mindenki ismert, mert nyáron elég aktív volt a facebookos oldalon... Viszont csak tegnap érkezett meg.
  A matek teszt elég egyszerű volt, még a humános dolgozatainkhoz képest is. Semmi logaritmus, gráf, kombinatorika vagy komolyabb geometria, egy másodfokú egyenlet volt a top. Mondjuk a többiek azt mondták nehéz volt... (Bár Kaho állítása szerint tíz perc után befejezte, csak nem mert kimenni a teremből...)

  Matek után találkoztam apáékkal, most mentek haza Velencéből, de sajnos rohannom kellett az angoltesztre.
Maga az angolteszt borzasztó volt. Teljesen más típusú kérdések voltak, mint amikhez én otthon szoktam, és az írásbelin pont azokra az apróságokra kérdeztek rá, amiket mindig összekeverek... Az interjún pedig egy brit tanárt kaptam, szóvel elég nagy fail volt... English B-re ajánlott (az a gyengébb csoport, ahol valóban még a nyelvet tanítják, én English A2-ra akartam emnni, ahol irodalmat tanulunk angolul), de aztán amikor látta az elszántságomat, azt mondta, végülis megírhatom a  tesztet A2-ra, és aztán majd meglátjuk... Hát nem tudom...
  Egy verset kellett elemezni, elég érdekes volt, ötletem is volt bőven, csak hát mindezt átültetni angolra... Nem tudom, mennyire lett érthető, sőt, erős a gyanúm, hogy teljesen kifacsartam az angol nyelvtant (mert még siettem is...). Viszont, a dolognak meg volt az az előnye, hogy azóta érezhetően jobban van az angolom, valószínűleg kellett neki az a másfél óra, amíg csak vele foglalkoztam.
  A tesztek után megint volt egy tutorial, ami miatt majdnem kihagytam a vacsit, itt körülbelül a suli menetrendjéről és a tantárgyakról volt szó, egyelőre csak nagy vonalakban.

  Ami nagyon jó még, hogy a menzának van egy elég nagy balkonja, ami közvetlenül a tengerre néz, oda szoktunk kimenni ebédelni. Valami hihetetlen róla a kilátás.