9.

  Tegnap befejeződtek a taster sessionok a sportprogramokra, a sziklamászás után tegnapelőtt kipróbáltam a kajakozást és a vitorlázást.
  A kajak nagyon tetszett, csak az volt a probléma, hogy én azt hittem, hogy hasonlítani fog a kenuzásra (tehát olyan nagyon nem leszünk vizesek). Hát nem. Már az első pár percben teljesen eláztunk, továbbá képtelen voltam egyenesben tartani a csónakot, mondjuk a vége felé már kezdtem belejönni.
  A vitrolázás nem volt olyan nagy élmény, mert konkrétan nem volt szél, és a sebességünk valahol a nulla és a gyök kettő körül stagnált, viszont nagyon jót beszélgettem az egyik amerikai sráccal.
  Tegnap összekevertem az időpontokat, ezért nem tudtam kipróbálni az ultimate frisbee nevű elfoglaltságot (körülbelül olyan játék lehet, mint a foci, csak labda helyett frizbivel), sajnálom is, utána meg road hockeyztam, az nem volt olyan nagy szám. (Bár lehet, hogy csak az volt a probléma, hogy be voltunk szorulva a kisebbik pályára, mert a focipályán a duinoi fiatalok fociztak.)
  Az órák mennek, egyelőre a közgáz a kedvencem (törin még szinte semmit sem csináltunk, volt eddig talán két óránk), bioszon múltkor mikroszkóppal nézegettünk dolgokat.
  Az irodalom egyelőre nagyon furcsa, teljesen más hozzáállással tanítják itt, mint otthon, ahhoz még asszimilálódnom kell.
  Egyébként már érzékelem, hogy miért is lenne jobb, ha kevesebb órám lenne. A kevesebb óra több lyukasórát jelent, a több lyukasóra nagyobb valószínűséggel fordul elő a nap elején, tehát tovább tudok aludni. Ez most egyelőre kihívás.

  Körülöttem meg mindenki beteg.