13. Biosz

  Nos, múlt hét pénteken volt legutóbb bioszunk, és remélhetőleg a legutóbbi most az utolsót is fogja jelenteni.
Le szeretném adni a tárgyat.
Viszont a dolog van annyira érdekes (szerintem), hogy megérjen egy bekezdést.
Mondhatnánk, hogy "ez itt most a biológia hattyúdala", de azt hiszem, az egy kicsit túl fellengzős lenne.
  A konkrét ok, ami miatt váltok a gagyi e-systemsre, az pontosan az a tény, hogy az e-systemsről azt mondhatom, hogy gagyi, a biosz viszont nem az, sőt, nehéz. De legalábbis munkás. Sok energiát igényel, és jobban belegondolva sem a közel- sem a távolabbi jövőmben nem látom szerepét a biológiának (lehet, hogy egy tenyérjós mást mondana, de hát istenem), így aztán nem érzem indokoltnak a tanulását. Magyarul: idő, idő, idő.

 Aztán itt jön a képbe az "egyetem-dilemma": most kéne elkezdenem úgy gondolkozni, mint egy egyetemista, és csak azt tanuljam ami érdekel és/vagy szükséges (mint az egyetemen), vagy igyekezzek minél többet megtudni mindenről, még amíg egyáltalán lehetőségem van párhuzamosan tanulni ezeket a dolgokat (ahogy azt egészen idáig a magyar oktatási rendszer és egyáltalán, az otthoni "általános műveltség-elmélet" megkívánja; és amit azért - valljuk be - elég alaposan belénk is vernek).

 Viszont: ha őszinte akarok lenni magamhoz, én már tavaly is eléggé, khm, "specializáltan" tanultam a tantárgyaim (egyesek szerint ez közepes szorgalmat ér, mások szerint nem, igazából az), tehát az már most sem igaz, hogy eddig valami "teljesebb képet" kaptam a világról. Mert nem. (És szerintem a magyar átlagdiák sem, azért olyan röhejes az érettségi, és ez nem tesztektől függ. Egyszerűen nem éri meg megtanulni, mert utána úgysem lesz rá szükség. És ha a részecskék energiaminimumra törekednek, most mit csináljon szerencsétlen diák?? Aztán ennek most az a vége, hogy sem használható tudást, sem lexikát nem sajátítunk el a középiskola végéig, feltéve, hogy egy tucatiskoláról beszélünk... Aztán sír a szánk. Izé, elkanyarodtam.)

  Másrészt, engem általában érdekelnek ezek a dolgok (mármint a biológia), és szeretek ilyenekről hallani (viselkedéstan, evolúció idegrendszer, mm), de az, hogy ebből én IB-t is tegyek, egyáltalán, jegyeket szerezzek, egyáltalán, nekem bizonyítanom kelljen, hogy elsajátítottam a megfelelő mennyiségű tudást, na, ez felállítja a szőrt a hátamon.

  Harmadrészt, a különbségek.
  Amik miatt nehéz a biosz (elvégre nem kéne annak elnnie, tekintve, hogy az idei anyaghot már midennképpen tanultam egyszer).
  Nos a különbségek abból az alapvető tényből fakadnak, hogy mi otthon elhisszük/elfogadjuk/úgy lettünk kondicionálva, hogy a világ "megismerhető", legalábbis a közoktatási intézmények szinte sugározzák magukból ezt a vallásos meggyőződést (ami, ha jobban meggondoljuk, meglehetősen felvilágosodás-korabeli, de minimum elavult (feltételez egy lineáris fejlődést)), itt pedig, az IB rendszerben (de nekem az a meggyőződésem, hogy az előszeretettel lenézett "nyugati oktatásban" is) az az alaptézis, hogy az emberiség egyszerűen annyi ismeretet halmozott már fel, hogy annak egyszemélyes és teljes elsajátítása lehetetlen. Ebből követekezően az iskola sem információkat kell közvetítsen, vagy erőszakkal beleverjen a diák fejébe, hiszen az amúgyis egy tévhit, hogy attól, hogy két évig tanul, mondjuk, fizikát, érteni fogja azt (még akkor sem, ha tényleg normál középiskolai szinten meg is tanulja - és a hangsúly a meg is tanulján volt).
  Ergo, majd amikor egyetemre kerül, ami kell neki, majd megtanulja (ki tudja, lehet, hogy önerőből), a többire úgysem lesz szüksége, tehát nekünk, itt, az iskolában elég megtanítani a diákocskát tanulni, és lehetőleg valami egészséges lelkivilágú, nyitott, felelősségteljes felnőttet nevelni belőle (nem pedig 100%-os lelkisérültet, amire azért a magyaroknak komoly esélyei vannak). Nem azt mondom, hogy otthon ez nem tud működni (mert nyilván de), és nem azt mondom, hogy az IB ezt maradéktalanul teljesíti, de a különbség az alpvető célokban van.
  Ebből következően, ismét le kell írnom milliomodjára, minden tárgyat máshogy tanulunk, egyiknál jobban látszik, a másiknál kevésbé (igen, az angolon és az olaszon annyira pont nem). A bioszon nagyon látszik.
  Például.
Most már lassan egy hete a sejteket vsszük. Első órán megnéztünk párat mikroszkóppal, a következőn a sejtek felfedezéséről volt szó, de csak mintegy mellékesen, aztán beszéltünk a sejtek mérettartományáról. Ez volt órán.
Házi feladatnak pedig ki volt adva, hogy rajzoljunk le egy "tipikus állati sejtet" és egy "tipikus baktériumsejtet", nevezzük meg a sejtszervecskéket, írjuk le a funkcióikat, meg ismertessük a sejtelméletet, majd mutassunk rá a gyenge pontjaira.
  Ez annyira nem hangzik brutálisan (de csak azért, mert vannak néminemű előismereteim; mondjuk a csoport elvileg az alapoktól indul... szegények); és ha kapok egy lexikont, és a feladatokat, meg is tudom csinálni.
  És itt a lényeg, ettől nem tudtam semmit sem kezdeni a feladattal: görcsösen kerestem a  kapcsolódási pontot a házi feladat és az órai jegyzeteim között, egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni, hogy most tényleg ki kéne nyitnom a tankönyvet ahhoz, hogy  információkat szerezzek. Megszoktam, hogy három éve az információk elhangzanak az órán, és a többi kegyelem. Hogy a tankönyvet akkor veszem csak elő, ha valamit tisztázni akarok, és nem pedig fordítva.
  Azon kívül, hogy át kellett (volna) állni egy teljesen más gyakorlatra, hihetetlen diszkonfortérzésem volt ettől. El voltam veszve.
  És, tekintve, hogy semmi érdekem nem fűződik a biológia erőltetéséhez, úgy döntöttem, leadom a tantárgyat, és a megtakarított időmben pedig azt fogom csinálni, amit szeretek.
Ma délután lesz tutorial, azon egyeztetek Timmel, nagyon remélem, hogy nem kell teljesen átvariálni hozzá az órarendemet.

  Egyébként múlt héten volt két nagyon csúnya esős napunk, de most már megint szép idő van. Ma gondoltam rá először, hogy lehet, hogy kabátot kéne venni, és tegnapelőtt elolvastam a Hősöm terét.
  Reggel elaludtam, és tíz percet késtem olaszról.