14. Changes

Nos, sikerült átvariálnom a bioszt.
  Felkeltem hajnalban (hét), elslattyogtam az administration buildingig, behatoltam Mike irodájába, előadtam a kívánságomat, mire ő tíz percet bűvészkedett a számítógéppel, aztán mosolyogva a kezembe nyomta az új órarendem, és figyelmeztetett rá, hogy adjam vissza a bioszkönyveimet.
  Ennyi.
Nem lett több free blockom, viszont új olaszcsoportba és új world literature csoportba kerültem.
Az olasz egyelőre jobban tetszik, kicsit lassabb a tempó, viszont jobban magyaráz a tanár (tehát amikor majd olyan részhez érünk, amire nem emlékszem, lesz esélyem felfogni), viszont az irodalom egy katasztrófa lett.
  Iszonyatosan ócska. (És hare Rimma, hare Rimma, hare hare. Mert ő viszont iszonyatosan jó volt. Főleg ehhez képest.)
  Szerencsére csak fél évig van world literature, és sokkal szabadabb kezem lett a tanulásban (tekintve, hogy amit órán csinálunk, az nem irodalom), és ezt viszont nagyon élvezem.
  A töriben is imádom. (Mondjuk Eunice jó. Nagyon jó.)

 Viszont tegnap Kirsten nagyon felhúzott.
Voltam filmklubbon (úgy vagyok vele, hogy amíg még lehet, megjelenek mindenen, ami érdekel, aztán legfeljebb majd szépen csendben lemorzsolódok), "A mások élete" című filmet néztük meg - félig. Mert hát nem maradhatunk tízig az activityn. (Miért is? Mert a curfew 11kor van? Vagy mi?).
És hát a film majdnem élvezhetetlenné lett téve a kedves felügyelő tanár által.
  Legalább huszonöt perces előadást tartott a kezdés előtt az NDK-ról és a berlini falról, csak az volt a probléma, hogy a szint kb. az "éés kéépzeljéétek, egy nagy csúnya falat építettek Berlinen keresztül, szóóval ketté volt vágva a város, neem lehetett ám csak úúgy ide-oda sétálgatni, nem áám, gyerekek"... Huszonöt percig. Könyörgöm. Mármint, azt én értem, hogyha sok az európán kívüli néző, akkor ezt szükséges elmondani. De egyrészt szinte csak észak- meg közép-európaiak voltunk ott (kinek magyarázunk kommunizmust, kérem), másrészt így? Mint az óvodásoknak? Ne. Ezt ne.
 A többiek csak kiröhögték.
 Nekem a film harmadik megállítása után már nem volt kedvem nevetni.
Mármint, képtelenség volt normálisan figyelni. Én már másodszor láttam, szóval annyira nem zavart, meg amúgyis észrevettem egy pár szépséghibáját a filmnek, de azért továbbra is tartom olyan jónak, hogy érdemes legyen teljesen a hatása alá kerülni. Azért valahol az lenne a lényeg, hogy ne kiröhögjük a német pártállam "kardját és pajzsát", hanem legalább időnként végigfusson a hátunkon a hideg.
  Mi kiröhögtük.
Valahányszor súlya lett volna a filmnek, Kirsten megálíltotta, hogy széles mosollyal, fejhangon megmagyarázta, amit láttunk.
  Nagyon idegesítő volt.

Holnap hatkor indulunk a Dolomitokba.
Még hálózsákot kell szerznem.