7-fő

  Hát a reggeli felkelés halál volt. Ez volt az első nap, amikor valóban fel kellett kelni reggel nyolckor, és ez az elmúlt három hónap alvási szokásait is figyelembe véve, közel lehetetlen feladatnak bizonyult.
Menetrend szerint egy órával korábbra állítottam az ébresztőórát (úgy tűnik tudat alatt rögzült a hét előtt való felkelés), ezen meg sem lepődtem, szinte számítottam rá, az viszont kifejezetten megdöbbentő volt, hogy úgy aludtam vissza, hogy az óra a kezemben maradt... mint kiderült, teljesen haszontalanul, mert Lenny ébresztője keltett fel tíz perccel korábban a tervezettnél. Kénytelen voltam tudomásul venni, mert mindaddig kitartóan csörgött, amíg Lenny le nem nyomta, és ez eltartott egy darabig, tekintve, hogy ő is hasonló mentális állapotban volt mint én (mellékelten érdemes megnézni Sanel "this is what IB does to a person" című képét facebookon, kiváló illusztráció).
 Ebből kifolyólag természetesen késésben voltam, ami végül nem okozott problémát, mivel Tim teljesen fölöslegesnek tartotta e-mailben értesíteni a csoportot a reggeli menetrendről (tutorgroupok szerint voltunk bontva), így mindenki rendkívül céltudatosan tartott valamerre, kivéve engem, aki összevissza loholt az épületen belül.
Nagyon megnyugtató volt találkozni Jean Claude-dal, akinek szintén halvány lila gőze nem volt arról, hova kéne mennünk.
  Legalább húsz percig tartott ez a kaland, amikor is véletlenül belebotlottunk Timbe, aki meg minket keresett, rendkívül nyugodtan és jókedvűen. Elmentünk a nursehöz súly- és magasságmérésre, befizettük a caution moneyt (ami az esetlegesen bekövetkező károkat kívánja fedezni), megittunk egy kávét a tutorunkkal (közben Lenny kétszer eltűnt és megkerült, Tim nem izgatta magát túlságosan olyan apróságokon, hogy a szobatársam valószínűleg teljesen képzettelenül keresi a többieket, de végül nem lett semmi probléma), aztán átmentünk végre az Academic Interviewra, ahol egy hét után kiderült, milyen tantárgyaink lesznek (az órarendet este fogjuk megkapni, könyvünk valószínűleg csak további két hét múlva lesz, az esetleges kezdeti tantárgyváltások miatt).
  Nos a matekomról kiderült, hogy az egyik legjobb lett, úgyhogy megyek majd higherbe, (annyira jó lett, hogy Peter Howe, a director of studies teljesen természetesnek vette, hogy matek-közgáz irányban szeretnék majd továbbtanulni, amíg fel nem világosítottam az ellenkezőjéről, érdekes...), az angol viszont sajnos nem sikerült, úgyhogy megyek English B higherre, és ha nagyon jó leszek, mehetek A2-ra angol irodalamt tanulni, most ez a nagy cél (a szinttartás mellett, persze). Ennek van egy olyan súlyos következménye, hogy mivel hét tárgyam lesz (felejtősek kedvéért: angol-magyar-olasz-töri-közgáz-matek-biosz), és ebből négy higher (matek-közgáz-töri-angol), öt, azaz öt (!) darab órám lesz per nap, lyukasóra nélkül. What a disaster.
  Persze, az angol nyelvű készülés és a délutáni elfoglaltságok még alaposan bezavarhatnak...
Egyelőre Peter és Tim megjegyzései ellenére optimista vagyok, legfeljebb ha nem bírom, visszamondok egy highert (úgy néz ki, pont a törit, mert ott nincsen valódi különbség a tananyagban, csak az óraszámban, de azért ennek nem örülnék, különösen, hogy nem tenne jót az egyetemes elképzeléseimnek, akkor már inkább az angolt...).
  A tegnapi Pala Party nem sikerült olyan jóra, mint az azt megelőzőek, este inkább Jobpal és egy amerikai lánnyal (Alex) lógtam, igyekeztem időben lefeküdni.
  Ma még lesz könyvtárbemutatás, meg délután a sportlehetőségek bemutatása, esetleg tutorial meeting, de ez Timtől függ, ami egyelőre elég komoly bizonytalansági faktornak tűnik...
  Egyébként nem fog nekem matekot tanítani, aminek a reggeli események után kifejezetten örülök.
Persze ettől függetlenül nagyon bírom, de azért mégis...
Holnap pedig biosszal kezdünk.

  Elnézést a címért, nagyon nagy volt a kísértés... :P